2014. szeptember 22., hétfő

Emília és az angyal

Kolozsi Angi meséjéhez volt szerencsém illusztrációkat készíteni, nagyon inspiráló munka volt! 
A történet városi angyalokról szól akik mindemellett hogy segítőkészek, kicsit bénák, hedonisták, és igazán hétköznapiak is. Körmöczi karakterét zseniálisan bontotta ki Angi a történetben, ő gyakorlatilag azonnal megjelent a fejemben, képileg viszont hosszabb folyamat volt lényének megformálása. Többször nekifutottam a vázlatoknak, elégedetlen voltam rajzolás közben: még nem tűnt elég szakadtnak, még nem volt elég kedves, még nem volt eléggé Körmöczis. Addig rajzoltam újra, míg meg tudtam ragadni az ő figurájának a lényegét.

Egyébként is izgalmasnak találom a hétköznapjaimban azokat az embereket, akik önmagukban ellentmondásos karakterek, az adott külső mögött valami meglepő, számomra nem várt tulajdonság bújik meg.
Körmöczi is egy ilyen karakter, izgalmas benne ez a kontraszt: Ő egy igazán fura alak, szakadt, szinte igénytelen fazon, aki amellett, hogy angyal, valójában nagyon is emberi. Sajátosan profán ember-alakjában folyamatosan a mennyországot keresi a földi hétköznapokban: próbálja kiélvezni földi létének minden pillanatát, igazi hedonista, az élvezetek rabja, sütemény és mindenféle földi finomságok imádója. Körmöczi sem emberi alakban sem angyali mivoltában nem tökéletes. Nem szeretne, és nem is tud az lenni, hibázik, bénázik, de szándéka mindig ugyanaz: kihozni az adott helyzetből a legjobbat, a legtöbbet, ami tőle telik. Talán ez a végtelen jó szándék az, ami igazán angyalivá teszi, és elfogadottá emeli őt angyaltársai szemében is. Ügyetlenkedéseivel, és néha idegesítően balek attitűdjeivel belopja magát a szívünkbe, igazán szerethető karakterré válik.

Angi meséje igazán szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató alkotás.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése